Eltévedtem.

Benned keresve utat most elvesztem önmagam labirintusában. Nem vagyok az, akit tiszta vággyal akarni lehet, nem vagyok jó, s nem vagyok, csak veled valaki. Bízz bennem. Eltitkolt életünk vallomásai, ím ledöntenek erős várunkról, s nem vagyunk több könnyű szellőnél. Eltévedtem benned, míg önmagam kérdéseire kerestem választ. Nem volt soha más. És nem is volt senki. Szemedben játszó tiszta vágy a szerelem, elmerülök benned, mint fülledt nyári napon. Maradj még. Hunyj szemet felettem, s én maradok örökre a tied. Felesleges szó, hogy nem akartam, s hogy bántottalak, de ne feledd a kezdet tiszta voltát, s ne feledd, honnan jöttem én. Felnézek a tiszta égre, míg lábammal sárban taposok, most húzz magaddal. Vigyél erővel, ha kell, vigyél, mint kik egyek vagyunk. Ne halld a múlt elkeseredett dalát, s ne halld szavam, ha bántani akar. Tied vagyok. Nem lenne nélküled értelem, s nem lenne fény. Még utoljára sírj, dühöngj, s borulj karomba puhán.