Boráros téri merengés

Elképedt létem
ím
rád tekint,
megkérdem még,
hogyan is volt,
mikor még
szebb színekben
játszott az élet.

Tavaszra ősz jött.
s őszre tavaszt
kívánunk,
hadd tépjen
még kisebbre
a vég.

Beléd vetett bizalmam
ím bizonygatja létét,
de jó lenne
újra lenni,
újra még.

Látni véllek
idegen alakokban jönni
felém,
s nem mozdulok,
belém fagyott indulat
a vágy.

S míg két kezedbe
fogod kezem,
tőlem elfut
a magány.